A varjú

Ki ne ismerné a fekete, fényes tollú károgó madarat. Sok legenda és monda fűződik ehhez a kicsit misztikus szárnyashoz, de azt kevesen tudják, hogy a tudomány a madarak Einsteinjének tartja ezt a fajt.

A varjak csoportos repülése és időszakos centrifugális körözése valóban kicsit rémisztő lehet, természetesen ehhez hozzájárul a sok írott legenda, a regények, a filmek amelyek feldolgozták ezt a viselkedésformát.

Varjú

A varjú fő táplálékai a rovarok, kisebb emlősök és madarak, valamint elhullott állatok, dögök de nem veti meg a növényi eledelt sem gyakran fogyaszt például diót. Állandó, de kóborló és sokat szemetel.

Dió és egyéb kemény héjú magvak feltörésében igazi zseni, azonban a városokban a hangoskodása mellett a táplálkozás során keletkező szétszórt szemét miatt sem kedvelik.

Repülő varjú

A természetben viszonylag ritka az eszközhasználat de a varjaknál megfigyelték, hogy gyakori eset amikor fák üregeiből a rovarokat, férgeket botokkal próbálják kiszedni, valamit japánban történt megfigyelés szerint a diót a pirosnál álló autók kerekei elé helyezik, hogy azt az elhaladó autó törje meg.

Ezek a madarak az evolúció során nem csak bizonyos eszközhasználatot sajátítottak el, de olyanra is volt példa a kutatások, megfigyelések során, hogy varjú saját szerszámot volt képes készíteni magának. A kétezres évek elején Oxfordi kutatók megfigyelték, hogy egy varjú egy drótból képes volt magának olyan szerszámot formálni amelynek segítségével egyszerűen ki tudta bányászni a számára kívánatos ételmaradékot a műanyag palackból.

A kutatások arra is fényt derítettek, hogy ezeknek a madaraknak nem csak az élelemszerzésre használnak eszközöket, mert a megfigyelések bizonyították, hogy sok esetben az emberekhez hasonlóan saját szórakoztatásukra használnak eszközöket.

Szemetet szedő varjú

A varjak szeretnek olyan játékokat játszani amelyek agytornát jelentenek számukra, hasonlóan mint amikor az emberek keresztrejtvényeket fejtenek, legalábbis a kutatók ezt állapították meg hosszas megfigyelések eredménye képen.

A kutatások és megfigyelések során arra a feltételezésre is bizonyítékokat találtak, hogy a ravasznak tartott varjaknak vannak emlékeik, hangulataik és képesek stratégiák alapján cselekedni.

A varjaknak két külön szakadt populációja van. Az egyik Európa középső és nyugati részén él, míg a másik Ázsia szibériai övezetében.

Elterjedésük, főleg mezőgazdasági területek környékén jelentős. Fészkeiket közeli erdőkben, fasorokban rakják de és éjszakai idejüket is hasonló fás ligetekben töltik.

Régen sokkal gyakoribbak voltak a varjútelepek, de az élettér visszaszorítása, a fakivágások, a vegyszeres mezőgazdasági munkálatok a varjakat sem kímélik. A megfelelő élettér fokozatos csökkenése és a régebben oly gyakori varjúvadászatok mind hozzájárultak a faj létszámbeli csökkenéséhez, így mára számuk erősen megcsappant.

Ez a madár egy másik védett madárfajnak is otthont, költőhelyet biztosít. A varjúfészkek társbérlői az Afrikából hazatérő kék vércsék, amelyek konfliktusmentesen használják a varjúfészkeket, mivel érkezésükkor, április végén, május elején a kis varjak már elhagyják azokat.

A varjú fontos helyet töltött be a hajdani gasztronómiában, mivel nagy számban volt jelen és vadászatok során gyakran élelemként feldolgozták, főként a varjú húsleves volt elterjedt.

Úgy tartották. a varjúnak olyan erős aromás húsa van, hogy abból akár több alkalommal is lehet leveset főzni. Húsa vörös színű, kemény szálkás. A varjúleves, a feljegyzések szerint különösen a somogyi arisztokrácia gasztronómiában töltött be fontos helyet, de a Bata-féle húslevest is eredetileg varjúhúsból készült. A varjúlevest mint az egyik legfinomabb húslevest említi Takáts Gyula is, az Öt esztendő Drangalagban című naplójegyzetében.

A varjúvadászat régen nem csak a gazdagok kiváltsága volt. Gyakran vadásztak varjakra, főleg télen, hóba rejtett csapdákkal. Amikor egy madár egy ilyen csapda fogságába került akkor a többi a levegőben akár félórát is keringett fölötte, figyelve társuk haláltusáját és ezzel megjelölve a helyet. Sokszor a téli csapdák helyének közelében elrepülve akár a nyár derekán is hatalmas károgásba és körözésbe kezdtek figyelmeztetve egymást, hogy az adott hely veszélyes lehet.

Varjak

A varjak a különböző legendákban akár több száz éves életkorral is említésre kerülnek, ami nem kis túlzás mivel a természetben alig 10-20 évet élnek de a fogságban tartott egyedek is csak a 20-22 éves életkort érik meg.

Fészkelési szokásaikat tekintve a magasabb fákat kedvelik ahol lombkorona miatt nehezen megközelíthetőek, emiatt a laikusok a varjú és a hasonló szakra fészkeket összetévesztik.

Varjúfészkek

A varjú a fészkét ágakból építi és a belsejét sárral tapasztja. Általában 4-5 tojást rak amin 18-20 napig kotlik, majd a fiókákat 4-5 hetes koruk után is a kirepülést követően még egy ideig eteti.

A varjú Magyarországon védett madár, értéke a cikk írásakor: 25 000 Ft.