A tengelic

A tengelic, tudományos nevén Carduelis carduelis a pintyfélék családjába tartozó madár, melyet népiesen gyakran stiglic néven említenek.

Tengelic

Egyik legszínesebb és legelterjedtebb pintyféle.

Egész Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában és Észak-Afrikában elterjedt. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Parkokban, útszéli fasorokban, gyümölcsösökben találjuk meg.

Ausztráliában, Új-Zélandon és Óceánia néhány szigetére az ember által eljuttatott, közvetetten telepített faj, mivel házi madárként vitték be, de egyes egyedek kiszabadultak és későbbi természetes terjedésüknek eredményeként, napjainkban már megtalálhatóak Argentína és Brazília egyes területein is.

Szinte kizárólag csapatosan látni. A hideg idő beálltával gyakran találkozhatunk tengeliccel a madáretetőkön. Apró gyommagvakkal táplálkozik, de fiókái étrendjét bogarakkal és hernyókkal is kiegészíti. Nagyrészt állandó, de télen észak-déli irányú kóborlása is megfigyelhető (rövidtávú vonuló), de a tél beálltával sem maradunk tengelic nélkül mivel a délebre húzódó egyedek helyét északról érkező társai foglalják el.

Tengelic fészek tojásokkal

A csésze formájú fészket vékony növényi szálakból és állati szőrből építik, mohával és zuzmókkal álcázzák, általában a lombkorona vékony ágai közzé rejtik. A tengelic a költési időszakban monogám, néhány pár csoportosulhat de territóriumuk kicsi. Általában, mint minden apró madárfaj esetében, a fiókák néhány hónapon belül elérik ivarérettségüket. A fészek kicsi, 4-5 kékes tojással amelyet vöröses-barna pöttyök díszítenek. A költési idő körülbelül 12-13 nap, a tojó egy nyár alatt akár 2-3 fészekalja csibét kikölt.

A tengelic szexuális dimorfizmusa nagyon alacsony, tehát a hím és a tojó nagyon kis mértékben tér el egymástól.

A tojók is énekelnek, de jóval kevesebbet és rendszertelenebbül, mint a hímek, azonban, csicsergő hangjuk könnyen felismerhető.

A felnőttek nagyon élénk színűek, a hátuk és a mellük világosbarna, hasuk fehéres, középső részük fekete és mélysárga. Fejükön fekete folt látható, az arcuk fehér, a csőr körül és a homlok vörös színű. A fiatalkorúak kevésbé színesek, a fej területén a fekete és piros színek csak később alakulnak ki.

Ez a megjelenés segíti a madarat a terület megjelölésében és a szaporodás sikerének biztosításában. A hím a párzási időszakban általában egy csupasz száraz ágat választ, ahol könnyen észrevehető a tojók számára, ebben segítségére szolgál a tollazat élénk színvilága és hangos éneke.

A madár testének hossza 12-13 cm, átlagos tömege 17 - 29 g.

Tengelicek a madáretetőn

Egyes helyeken agresszív madárként ismerik, mivel a téli etetőkön megjelenve azt a táplálkozás idejére gyakran kisajátítja magának, csak fajtársait tűri meg maga mellett. Házi etetésekor megfigyelhető, hogy méretéhez képes igen nagyétkű madár, megfelelő élelem esetén képes szinte az egész napját az etetőn tölteni.

Mivel énekesmadárról van szó, régen gyakran tartották kalitkában, a tavasz, a termékenység és a türelem szimbóluma volt.