A seregély

A seregély Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de az ember behurcolta Észak-Amerikába és Ausztráliába is, ahol alkalmazkodóképességének köszönhetően tökéletesen megtelepedett. Főként vidéken él, de városokban, falvakban is gyakori látogató sőt nemritkán még fészkel is az urbanizált környezetben. Nyáron főként a biztonságos fészkelőhelyeket keresi, megtelepszik más madarak természetes fészekodúiban, de az ember által készített mesterséges madárodúkat is elfoglalja, ha viszont nem talál sem természetes sem mesterséges odút, akkor akár a tető repedéseibe, ereszek alá is beköltözik.

Seregély

A tizenkilencedik században Shakespeare-rajongók betelepítették Észak-Amerikába az európai seregélyt, amely ma a kontinens énekesmadarai közé tartozik. Zömök fekete madarak, rövid farokkal, háromszögletű szárnyakkal és hosszú, hegyes csőrükkel. Bár néha egyes gazdák neheztelnek rájuk agresszív dézsmálásaik miatt, ettől függetlenül csodálatos madárnak tartják.

Az összes jelenleg észak-Amerikában élő seregély a 100 betelepített madár leszármazottja amelyeket a New York-i Central Parkban az 1890-es évek elején engedtek szabadon és egyes feljegyzések szerint, szabadon engedésüket követően csak körülbelül 15 példány maradt életben. A madarakat szándékosan engedte szabadon egy csoport, amely azt akarta, hogy Amerikában legyen minden olyan madár, amelyet Shakespeare valaha is említett. Napjainkban több mint 200 millió európai seregély él az észak-Amerikai kontinensen, Alaszkától – Mexikóig.

Mivel evolúciófejlődési szempontból kijelenthetjük, hogy szinte csak most érkeztek Észak-Amerikába, minden a kontinensen élő egyed közeli rokonságban áll egymással. Genetikailag a Virginiából származó egyedek szinte megkülönböztethetetlenek a körülbelül 5000 kilométerrel távolabbi Kaliforniában mintavételezett seregélyektől. Az ilyen csekély genetikai eltérés gyakran gondot okoz a ritka fajoknak, mivel az olyan betegségek amelyek a genetikai diverzitás miatt egy faj minden egyedét közel azonosan érintik, a faj teljes kipusztulását is okozhatják, azonban úgy tűnik, hogy ez idáig nem okoznak rossz hatást a seregélyekre.

Fiókát természetes odúban etető seregély

Érdekesség
Amit sokan nem tudnak, hogy a feketerigó sokkal több gyümölcsöt fogyaszt mint a seregély, azonban a feketerigó nem vonul csapatosan több száz vagy akár több ezer egyed társaságában így az okozott terméskiesés amit ez a madár elfogyaszt sokkal kevesebb mint a csapatosan dézsmáló seregélyek esetében.

Étrendjén főként rovarok szerepelnek, amelyeket a talaj felső rétegeiből csőrükkel kaparnak ki de természetesen nem vetik meg az érett gyümölcsöt sem és néha magvakat és esetenként akár kis gerinceseket is elfogyasztanak.

Kifejezetten társas madár, sokszor több száz egyedből álló rajokba gyűlnek össze. A seregély rajok nappali nyílt területen, például mezőkön, gyümölcsösökben táplálkozással töltött idő után a közeli sűrű bokros területekre vonulnak ahol az éjszaka eltöltése előtt egymással versengve hangoskodnak.

A seregély egyik természetes ellensége a vándorsólyom amely ellen a madárcsapat (a halrajok védekezési stratégiáihoz hasonlóan) együttes mozgásával próbál védekezni, hogy megfélemlítsék és elzavarják a rájuk támadó ragadozót.

Seregély raj

Vándorlás
A seregély nem tartozik a kifejezetten a vándorló madarak csoportjába, de ettől függetlenül egyes egyedek elég nagy távolságot megtesznek ősszel és tavasszal, hogy ideális környezetben tölthessék el az adott vagy az azt követő évszakot. Magyarországon rendszeres fészkelő, februártól - novemberig tartózkodik hazánkban és néha áttelel.

Reprodukció
Az európai seregélyek szaporodási időszakban akár két fészekalja fiókát is nevelnek, különösen akkor, ha az első költésből származó fiókák nem élték túl. A déli, melegebb területeken élő madarak március – július időszakban szinte minden esetben két fészekalja fiókát nevelnek, valószínűleg azért, mert a költési időszak hosszabb. Egy költés alatt általában 4-7 tojást raknak és a költési idő 15 nap.

Az európai seregélyfiókák születésükkor nem tudják magukat ellátni, így a szülők etetik őket, eleinte csak puha, állati eredetű táplálékkal, de ahogy nőnek, egyre több növényi és állati eredetű táplálékok is kapnak. Mindkét szülő eteti a fiókákat és tisztítja a fészket. A fiókák 21-23 nap után hagyják el a fészket, de ezt követően néhány napig a szülők etetik őket.

Fiókáit odúban etető seregély

Megjelenés
A seregélyek nagyon hasonlítanak a feketerigókhoz de kicsit vaskosabbak, farkuk rövidebb és csőrük kicsit karcsúbb, hoszabb. Repülés közben szárnyaik rövidek és hegyesnek tűnnek.

Távolról a seregélyek feketének tűnnek. Nyáron lilás-zölden csillog a tolluk, csőrük sárga míg a barnás téli tollazatukat ragyogó fehér pöttyök borítják.

Viselkedés
A seregélyek lármásak, hangosak, és nagy csoportokban vonulnak (gyakran feketerigók is csatlakoznak a csoporthoz). Gyakran lehet őket láűtni amint hatalmas tömegekben a talajon, csőrükkel a földet kaparják élelmet keresnek máskor magasan ülnek például villanyvezetékeken vagy fákon és folyamatosan lármáznak.

Az európai seregélyek jellemzően nagy csoportokba, úgynevezett állományokba tömörülnek, kivéve a költési időszakot. Az összefogás segít megvédeni őket a ragadozóktól azáltal, hogy növeli a ragadozókra figyelni tudó madarak számát. Az csoportban élő madarak gyorsan figyelmeztetik egymást ha ragadozó közeledését észlelik.

Ökoszisztéma
Az európai seregélyek képesek gyorsan szaporodni és új területeket meghódítani, mert évente sok fiókát nevelnek. Ez azt is jelenti, hogy nagy hatással lehetnek a vetőmag- és gyümölcsnövényekre, valamint a rovarpopulációkra. Azokon a területeken, ahol nem őshonosak, kiszoríthatják az őshonos madárfajokat, amelyek jellemzően ezt a szerepet töltik be.

Gazdasági jelentősége az emberek számára
A seregély bizonyos esetekben jótékony hatással van környezetére, mert szabályozza a mezőgazdaságot veszélyeztető kártevők számát. A seregélyek közvetett módon csökkentik a mezőgazdasági növényeket károsító fő rovarok számát, azonban a seregély nagyrészt ellensége a környezetnek és különösen a gazdáknak. A seregélyek által okozott leggyakoribb probléma a növények és a bogyók károsítása.

Amikor ezek a madarak nem esznek kártevőket, kártevőkké válnak, és elpusztítják a gazdák termését. Egy másik negatív hatás az azonos táplálékot vagy-és élőhelyet elfoglaló madarak kiszorítása. Mivel a seregélyek nagyon agresszívek és társaságkedvelőek ezért hatalmas csapatokban vonulva sok őshonos fajt kiszorítanak. A seregélyek túlzott száma a madarak diverzitásának hiányát okozza.