A Vermonti madárház erdő

Vermont északnyugati részén található egy mocsárszakasz, amely rengeteg szúnyognak ad otthont. A történet kezdete több mint 20 évvel ezelőtti, amikor két szomszéd, Jay és Hank, úgy döntött, hogy csatát indítanak a földjük mentén található mocsárvidéken élő szúnyogok ellen.

Madárház erdő

A férfiak nem pusztakézzel képzelték el a harcot és szerencsére nem is vegyszerekkel, úgy döntöttek a madarak segítségét kérik. A két szomszéd elhatározása az volt, hogy madárházakat építenek és hamarosan el is készült az első 20 madárodú, abban a reményben, hogy az ingyen bérbe vehető lakások majd odavonzzák azokat a madarakat amelyek fő táplálékai közzé tartoznak ezek vérszívó rovarok.

A készítők nem voltak túl kreatívak de felségeik unszolására pirosra festették a felszerelésre váró madárházak tetejét, amelyet az első évben el is foglaltak lakóik.

A készítők szerint, a madarak általi szúnyogirtás már akkor, az első évben észrevehető volt így további odúk kihelyezését vették fontolóra. A további években egyre több és több odút készítettet és azokat az első piros fedeles házak sikerén felbuzdulva mind valamilyen élénk színre festették és így kerültek kihelyezésre.

Mára már 800 madárodú van kihelyezve a területen, így a két szomszédnak, saját elmondásuk szerint vegyszer nélkül, a rovarok természetes ellenségeivel sikerül kordában tartani a szúnyog inváziót.

A hír és a fotók bejárták a világot, többször említették már a készítőket és a madárház erdőt televízió műsorokban, de az interneten számos weboldalon és közösségi oldalon is jelent meg kép vagy cikk erről a furcsa színes-odús erdőről.

Színes madárodúk

Sokan csak turistalátványosságnak tartják, míg mások furcsa hóbortnak nevezték a készítők elszánt madárház készítési és kihelyezési projektjét. Vannak aki szerint értelmetlen és fölösleges munka és a természet megcsúfolása a sok különböző színű ember által készített, gépies elhelyezésű mesterséges doboz míg megint mások varázslatos helynek tartják.

Van aki az tartotta természetellenesnek, hogy a kis színes madárházak túl közel vannak elhelyezve, de ez igából nem probléma, mivel ezen madárodúk beköltöző lakói fecskék, amelyek az ennél sokkal sűrűbb elhelyezésű fészkelőhelyeket is jól tűrik.

Lehet, hogy a kihelyezett madárodúk a természet kedvelői és ismerői egy blőd kivitelezésnek tartják és ha figyelembe vesszük, hogy a szúnyogokat igazán hatékonyan a szúnyoglárva-fogyasztó vízi élőlények tartják kordában, azaz kétéltűek, halak, ragadozó rovarlárvák, akkor lehet, hogy fölösleges ez a színkavalkád. Az összképhez az is hozzátartozik, hogy a területen több, fából készült festett dinoszaurusz szobrot is elhelyeztek, amelyek valószínűleg semmilyen hatással nincsenek a rovarok gyérítésében.

Több mint 800 madárodú

A Vermonti South Hero madárház rengetege talán nem túl természetes, de vajon mi számít természetesnek? A madárházak fából készültek így biológiailag lebomlóak, valamint a felhasznált festékanyag sem jelentős és ha ez a színes park médiahatásával csak annyit ért el, hogy néhány döntéshozó elgondolkodik a deltamethrin vagy más rovargyérítésre alkalmazott mérgező anyag felhasználásának mennyiségén, akkor már lehet, hogy a két szomszéd többet tett a természetért mint amennyit azon változtatott a madárházaival.