Hajnalmadár

A hajnalmadár (Tichodroma muraria), kertekben ritkán találkozhatunk vele, hegyvidéki mivolta miatt az ország északi és nyugati térségeiben gyakoribb az alföldön csak nagyon elvétve látható.

Hajnalmadár

A madár 15,5–17 centiméter hosszú, 17–19 grammos. Tollazata elsősorban kékesszürke, röp-, és farktollai sötétebbek. Legszembetűnőbb tollazata azonban a rendkívüli bíbor szárnyai. A szárnyak összecsukásakor nagyrészt rejtve van ez az élénk színes tollazat.

A madarat népiesen gyakran sziklalepke néven is említik mivel egy gyönyörű színes lepkére hasonlító tollazatú hegyvidéki területeken fákon és sziklákon élő madár.

A szárnyakon fehér és vöröses-bíbor pöttyök is vannak, repülés közben vagy szárnyait kitárva úgy néz ki, mint egy gyönyörű színes pillangó, amely a sziklára repül vagy leszáll.

A hajnalmadár feje a nyakrésze szürke, a csőre hosszú, vékony és éles. A szemek kicsik, a fej oldalain helyezkednek el, fekete írisszel. A lábak rövidek, mindegyiknek négy ujja van, nagyon hosszú, fekete és éles karmokkal rendelkezik.

Magyarországon csak téli vendég októbertől áprilisig, amikor a magasabb hegyekből visszavonul, ilyenkor általában magányos, sem csapatban sem párral nem látható. Jellemzően a Bükk hegységben a leggyakoribb, sík vidékeken nagyon ritka, de kőbányákban már ott is észlelték.

Egyes megfigyelések szerint elhagyatott nagyobb épületfalakon, templomok oldalán is látni néha.

A hajnalmadár nagyon territoriálisak, a párok nyáron erőteljesen védik költőterületüket.

A hajnalmadár évente egyszer költ, hegyvidékeken, általában a tengerszint felett 1000 méterrel, sziklafalak repedéseibe mohákból és gyökerekből rakott fészkében.

Egyszerre általában 4-5 tojást rak (a fehér tojásokon kis számú fekete vagy vörösesbarna pötty látható, átlagosan 20-21 mm hosszúak), amelyeket a tojó 18-19 nap alatt költ ki és 21-23 napig neveli a fiókákat. A kotlási idő alatt a hím eteti a tojót.

A hajnalmadár rovarevő, szárazföldi gerinctelen állatokkal – elsősorban rovarokkal és pókokkal – táplálkozik, amelyeket a sziklafalakról szedtek össze. Néha a repülő rovarokat is elkap. Az élelmet kereső madarak gyakran rövid repülésekkel és gyors ugrással mozognak a sziklafalon, esetenként részben széttárt szárnyakkal.