Sarlósfecske

Esőfecske, Nagy fecske, Toronyi fecske, Fali fecske, Lábatlan fecske

Elnevezése megtévesztő, mert ugyan külsejét és viselkedését tekintve hasonlít a molnár-, és a füstifecskékre, ám azokkal nem áll rokonságban, és nem is énekesmadár. A Sarlósfecske-alakúak rendjébe, azon belül a Sarlósfecskefélék családjába tartozó madár hosszú, hegyes, sarló alakú szárnyának köszönheti nevét.

A sarlófecskék élettere az égbolt

A sarlófecske költöző madár, amely szinte egész Európában, Észak-Afrikában és Ázsiában is elterjedt. A sziklás barlangokkal tűzdelt területeket kedveli de az urbanizációt követve nagyon gyakori a városokban, különösen a régi épületekkel rendelkező negyedekben.

A sarlófecske régies nevén nagy-fecske, esőfecske, (angolul Common swift) tudományos nevén Apus apus (névadója - Carolus Linnaeus svéd természettudós, orvos és botanikus). Az apus szó lábatlant valószínűleg ezzel utalva a kicsi járásra alkalmatlan lábméretére, valószínűleg a madárvilág egyik legtöbbet repülő tagja, mivel életének nagy részét a levegőben tölti. A levegőben, repülés közben kapja el zsákmánya nagy részét, a levegőben párosodik és egy friss kutatás szerint még aludni is képes a levegőben. Röptében, nagy magasságban keringve alszik, illetve rövid időszakokra, néhány másodpercre zuhanórepülésbe kezd és ezalatt is alszik.

Ezeknek a madaraknak különlegessége, hogy rengeteget repülnek, csak akkor tartózkodnak huzamosabb ideig szilárd talajon, amikor kotlanak és etetik fiókáikat.

Fészkelési szokásait tekintve sem hasonlít a vele rokonságban nem álló füsti-, és molnárfecskével, mivel sárfészket nem épít hanem épületek nagyobb repedéseiben, falainak réseiben, tetőterek zárt sarkaiban rakja fészkét.

Sarlófecske természetes fészke a tetőtérben

Az idősebb madarak az eső közeledtével akár száz kilométerre is eltávolodnak fészkeiktől, innen a népies esőfecske elnevezés. Tartósan hideg időszakokban akár napokig is képesek hibernálni, egy alacsony energiaigényű állapotba vegetálni, ilyenkor testhőmérsékletük lecsökken, anyagcseréjük lelassul. Ez a vegetációs viselkedés inkább a fiatal egyedekre jellemző.

A sarlófecskék szívesen fészkelnek az épületekben, és régen a városokban sokkal gyakoribbak voltak, de számuk az elmúlt húsz évben közel 50%-al csökkent. Ennek valószínűsíthető oka, hogy manapság az épületeket általában jobban karbantartják, és kevesebb hézagot és rést találnak a tetők alatt ahol régen nagy számban rakták fészkeiket. Kétségtelenül fő táplálékuk a rovarok számának csökkenése is fontos tényező.

Tollazata fekete, közvetlenül a csőr alatt látható egy kis fehéres terület a tollazatán, csőre rövid, de széles nyílású, szárnyai hosszúak ezáltal jól adaptálódva a hosszú távú repülésekhez, repülés közben úgy néz ki, mint egy molnárfecske.

A sarlófecske lábai rövidek, a teste erősen aerodinamikus. A tojó és a hím között nincsenek nagy különbségek, a testük hossza körülbelül 17 cm, súlya pedig 35-45 gramm, szárnyaik fesztávolsága 46-48 cm.

Rovarevő madár lévén, értelemszerűen rovarokkal táplálkozik, amelyeket a molnár-, és füstifecskéhez hasonlóan repülés közben gyűjt be.

Fészekanyagok ha teheti a levegőben gyűjti, leginkább a szálló apró növényi részeket és tollakat kedveli. A begyűjtött puha anyagot, nyálával ragasztja össze és a kész fészekbe 2-3 tojást rak amelyeken 18-23 napig kotlik. A kikelt kis sarlófecskefiókának a szülők a torokzacskójukban összegyűjtött étellel ritkán, de nagy mennyiséggel etetik. A kis fecskefiókák nem csipognak, hanem a szüleik nyaktollait csipkedve kérik táplálékukat. A fiókákat szüleik körülbelül 45 napon át etetik, aztán a kis madarak kirepülnek, végleg elhagyják a fészket, függetlenné válnak de csak két-három év múlva érik el az érettséget és raknak saját fészket.

Mesterséges sarlófecske fészekodú

A sarlófecske telepeit hosszú időn át használja. Ahol megtelepedett ott lassú állománynövekedés tapasztalható. A nem urbanizált környezetben lakó sarlófecskék leginkább sziklarepedésekbe, löszfalak üregeibe rakják fészkeiket, de idősebb fák, főként bükkfák odvaiban is előszeretettel költenek.

Sarlófecske hagyományos fészekodúban

A sarlófecskék mesterséges fészkeinek jellemző formája a fektetett ládaszerű fészekdoboz, de több helyen is láttak már ilyen fecskét hagyományos függőleges fészekodúban költeni.