Csökkenő madárpopuláció

Egy közel negyven évet magába foglaló megfigyelés eredményére hívja fel a figyelmet az Brit Királyi Madárvédő Társaság.

A megfigyelésben és az adatok kielemzésében részt vett a Brit Királyi Madárvédő Társaság, a Cambridge-i székhelyű BirdLife International nemzetközi természetvédelmi szervezet és a Cseh Ornitológiai Társaság.

Az új jelentés hatalmas csökkenést mutat az európai madarak számában és összesen több mint 600 milliós létszámcsökkenésre hívja fel a figyelmet.

Házi veréb

A tanulmányból kiderül, hogy 1980 és 2017 között az Európai Unióban és Nagy-Britanniában őshonos 445 madárfajból 378 adatait elemezték és az eredmények drasztikus létszámcsökkenést mutatnak egyes fajok esetében.

Ha odafigyeltünk a számokra akkor láthatjuk, hogy egy majdnem negyven évet magában foglaló felmérés eredményeiben nem szerepel az összes őshonos madárfaj. Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen nagyszabású felmérés miért nem terjed ki az összes fajra. A válasz nagyon egyszerű. A jelentésben nem említett fajok, olyan kis létszámban élnek, vagy élőhelyük viselkedésük miatt nem vagy csak nagyon nehezen megfigyelhetőek ezért az adatok ezen fajok esetében hiányosak vagy hibásak lennének.

A csökkenés leginkább azokat a fajokat érinti amelyekre közvetlen hatással vannak a mezőgazdasági tevékenységek. Legdrasztikusabb állománycsökkentést a házi verebek esetében tapasztalták. A számok azt mutatják, hogy 247 millió millióval kevesebb házi veréb él Európában, mint 1980-ban, és más, egykor mindenütt jelenlévő madárfajok száma óriási mértékben csökkent.

A házi veréb (Passer domesticus) volt a leginkább érintett, ez a faj állományának felét elveszítette, míg közeli rokonánál, a mezei verébnél (Passer montanus) 30 millió madárral csökkent a populáció. Mindkét faj esetében jelentős csökkenéssel számoltak ami a változó életkörülményekre vezethető vissza, de a házi verebek csökkenését vagy egyes városokból történő majd teljes eltűnését olyan okokra vezetik vissza mint a táplálékhiány vagy egyes gyorsan terjedő betegségek, de a légszennyezés sem zárható ki mint negatív hatás.

Fitiszfüzike

Az élőhelyek elvesztését okozó intenzív mezőgazdasági folyamatok, valamint a sok madarat tápláló rovarok számának jelentős csökkenését kiváltó vegyszeres gazdálkodás számos populáció csökkenését okozza, egyes vándorló madarak esetében, így például a Fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus) és a Sárga billegető (Motacilla flava) populáció, arányosan nagyobb mértékben csökkent. A vizes, mocsaras vidékek, valamint a tundra lakói mint például a különböző Bíbicek (Vanellinae) és a Havasi lile (Charadrius morinellus) száma is jóval kevesebb.

Sárga billegető

Míg összesen 900 millió madár tűnt el, a 378 vizsgált fajból 203-nak nőtt a száma. A további 340 millió madár 66 százaléka mindössze nyolc virágzó fajból származott: feketesapkás, sipoly, feketerigó, ökörszem, aranypinty, vörösbegy, erdei galamb és kék cinege.

A vizsgálati időszak kezdetet óta több mint kétszeresére nőtt a 11 nagyragadozó populációja, köztük a Vándorsólyom (Falco peregrinus), a Rétihéja (Circus aeruginosus ), az Egerészölyv (Buteo buteo), valamint a Rétisas (Haliaeetus albicilla), bár ezek a fajok viszonylag ritkák, így populációjuk számszerűen még mindig kicsi.

Egerészölyv

A tudósok szerint ezen ragadozómadarak létszámnövekedésének oka a fokozott védelemnek, a különösen veszélyes növényvétószerek kivezetésének, valamint a élőhelyvédelmi és fajspecifikus tályhelyreállítási projekteknek köszönhető.

A vizsgálat vezetője Fiona Burns szerint átformáló fellépésre van szükségünk az egész társadalomban, hogy együtt kezeljük a természeti és az éghajlati válságot. Természetbarát gazdálkodásra, fokozott fajvédelemre, fenntartható erdőgazdálkodásra, valamint a védett területek gyors bővítésére van szükség.