Az első madárodú

Valamikor régen, jó néhány évtizeddel ezelőtt amikor a mai felgyorsult technikai fejlődésnek még a sugallata sem érintette az embert, egy nyugodt érmelléki falu határában, a borvidék lankáin, a kelőnap sugaraitól elvakulva, a tavasz édes illatának mámorában egy kisfiú szaladgált. Hallgatta a természet hangját, a madarakat, ahogy egymást csiripelő hanggal hívogatják vagy éppen territóriumuk határát kijelölik.

Felhőtlen gondtalan idő volt ez a kisfiú számára, s ő csak csodálta a körülötte lévő élővilágot. Nézte a madarakat ahogyan párt választanak, s ahogyan fészeképítésbe kezdenek. Figyelte a bogarakat és a méheket, ahogyan mind saját utukat járják, de ami leginkább elbűvölte az egy odúlakó madárpár volt.

Természetes madárodú

A dűlőutakat gyakran fasorok kísérték, s a kisfiú néha megpróbált egyikre-másikra felkapaszkodni, míg egy napon az egyik fa tövében, amint azon gondolkodott hogyan kellene feljutni egy magasabb ágra, hogy onnan a messzeségbe lásson, megpillantott egy picinyke énekesmadarat, s mire jobban megfigyelhette volna már el is tűnt a szeme elől. Nem értette mi történt mert elröpülni nem látta, s hirtelen azt hitte csak a szeme káprázott vagy csupán a tavaszi szellő hozta friss illatok bódították el és talán nem is volt ott a madár csak elméjének furcsa játéka, egy képzelgés lehetett. Amint ezen töprengett egyszer-csak újra meglátta a madarat, s nem értette mi történik vele, mi ez a furcsa látomás. Hátrébb lépett, de csak lassan mintha visszavonulna egyszemélyes támadásából amivel a hatalmas fa kínálta lehetőséget kihasználva készült legyőzni a magasságot. Talpa alatt a zsenge fűszőnyeg lassan süppedt, segítette, hogy léptei nesztelenek maradjanak. A kisfiúnak hirtelen számtalan, a téli esték gyékényfonásai közben a nagyszüleitől halott mese és történet jutott eszébe, varázslatról, tündérektől. Kíváncsiságához félelem társult, s lassú lépteiből megállva szinte földbe gyökerezve figyelte a fa törzsén felbukkanó majd eltűnő madarat.

Ahogy nézte hamar rájött, hogy nem varázslat az amit lát, nem tündér és nem boszorkány csupán egy énekesmadár aki odúba költözött. Ez volt az első találkozása odúlakó madárral és olyan mély élményt hagyott benne, hogy elhatározta odút készít majd a madaraknak és ettől a pillanattól kezdve sok kudarc és siker élmény övezte odúkészítés, számára a mindennapok részévé vált és több száz vagy talán több ezer odút is elkészített és tette ezt még akkor is amikor az idő arcára mély barázdákat rajzolt, s már unokái ismerkedtek a természet különös csodáival.

Régi madárodú