A fenyőpinty

A fenyőpinttyel (latinul: Fringilla montifringilla, angolszász nyelvterületen: Brambling) Európában főleg a skandináv országok tűlevelű erdeiben és vízpartok közelében találkozhatunk, egyes országok, köztük Dánia és Svédország bélyegein is gyakran szerepel. Európában és Ázsiában több alfaj is él, de Amerikában is fellehető egy alfaja.

A madár természetes európai élőhelyét tekintve tőlünk északabbra, főleg a tűlevelű erdőkben fellelhető, azonban hazánkon is rendszeresen átvonul így szeptembertől áprilisig a madáretetők látogatójaként is megpillanthatjuk ezt a verébméretű madarat.

A fenyőpinty párzási időszakban nyír- és tűlevelű erdőkben, ősszel és télen lombhullató erdőkben él. Méretében és alakjában az erdei pintyre emlékeztet, testhossza 14-16 cm, szárnyfesztávolsága 24-26 cm, átlagos testtömege 17-30 gramm.

Fenyőpinty hím nyáron

Szürke színű, barna hátú, hosszú fehér far, narancssárga mell, nagy fehér foltok a szárnyukon és fekete sávok a farktollain. Vastag, sárga csőrük fekete hegyével tűlevelű tobozokat, azok magvait is feltörik, hogy táplálékukat megszerezzék.

A fenyőpinty mindkét szeme körül fehéres orcák gyűrűznek. Két fehér szárnyrúd is kirajzolódik a tollaik mintázatából, amelyeket sötétbarna vagy fekete szín választ el egymástól. A nőstény teljesen barna, a fején, valamint a szárnyain és az alsó részen kis mennyiségű sárgás-sárgásfehér rész látható. A fekete farok hosszú, a végén villás, de nem tulzottan szétterülő.

Télen a hímeknek foltos szürkésbarna fejük van, ami nyáron koromfeketévé válik, háta feketés-barna, a szárnyak és a farok fekete, a vállak narancssárga színben pompáznak, a mellkas halvány, koszos-fehér árnyalatú. A nőstény feje barna vagy fekete, mellei halvány narancssárga színűek. A tojók egész évben hasonló színűek, mint a téli hím.

Fenyőpinty tojó

Főleg apró gerinctelen állatokat (például gilisztát, hangyát és bogarat), gyümölcsöt és bogyókat fogyasztanak. Télen a bordák magvakkal és bogyókkal, nyáron napraforgószívekkel, gyümölcsökkel és virágokkal táplálkoznak. Különösen a bükkfák dióját és a bükk-árbocot szeretik fogyasztani.

Gyakran felkereshetik a kerti madáretetőket, hogy magkeverékeket és madáreleséget keressenek, különösen télen.

Fiókanevelés idején, főleg amikor az energiaigénye magasabb inkább rovarokkal táplálkozik, azon kívül pedig bogyókat és magokat fogyaszt. Átlagosan három évig él.

Rendszertani besorolását Carl von Linné svéd természettudós és botanikus írta le 1758-ban. De egyes kutatások azt feltételezik, hogy a fenyőpintyfélék Európában több mint 50 millió éve élhetnek és kifejlődésük a krétai időszakra, 150-66 millió évvel ezelőttre tehető.

A fenyőpintyek az Északi-sarkvidékről érkező hűvös éghajlati áramlatokat kedvelik de a nagy hideg és havazás elől a biztonságos át-telelés érdekében délre vándorolnak.

Kedvelik a fenyőerdőket de egyes egyedek különös habitussal rendelkeznek, és kimerészkednek mezőgazdasági területekre és gyakran megfigyelhetők vízfolyások, például folyók vagy tavak közelében.

Fenyőpintyek vonulás közben

Észak-Oroszországban és a Skandináv-félszigeten, de néha még délebbre is fészkel. Dél-Európában, Észak-Afrikában, Közép-Ázsiában vonul át télre, szeptemberben érkezik téli területre, majd március-áprilisban távozik. Nyáron ha teheti a lombkoronák között és a magasabb cserjékről gyűjti táplálékét, télen pedig leereszkedik a földre is az élemért. Csoportos madár, gyakran 20-50 madárból álló csoportokba gyűlnek, vándorlás közben pedig több ezernyi madárból álló csapatot alkotnak. Gyakran vegyes csapatokban repülnek más énekesmadarakkal. Ár napközben sokszor csoportosan repülnek de általában nem pihennek együtt, mint sok más madár.

Egy éves korban érik el a nemi érettséget.

A menyegzői rituáléban a hím általában magas fák ágai között énekel, megmutatja fehér csíkos szárnyait. Fészekben költő faj. A nőstény a csésze alakú fészket mohával, fűvel, tollpihével, állati szőrrel bélelve, tűlevelű fák magasabb ágainak rejtekébe építi. Sűrű lombozattal rendelkező magas tűlevelű fákat kedvelik, ahol ragadozóktól elbújva biztonságban érzik magukat. Akár harminc méter magas fák koronáiban is megfigyeltek már fészkeket, de esetenként a sokkal alacsonyabb cserjék között, valamint száraz füves területeken és mocsaras vízpartok közelében is fészkelnek ha kellően biztonságosnak érzik az adott helyet. A pár egy párzási időszakban monogám.

Területét védő fenyőpinty

A territoriális madár, a hím körülbelül 30 négyzetméter méretű növényzetet véd, míg a nőstény fészket épít vagy felújít (egyes esetekben nem építenek új fészket hanem egy régebbi fészekhez friss fészekanyagot hord). A legtöbb fiatal fióka június közepére kirepül de néha augusztus elejéig nevelik a szülők. Gyakran megfigyelhető, ahogy a tojók repülő órákat adnak a fiatal madaraknak.

A párzás május-júliusban kezdődik, a tojások mérete átlagosan 19x15 mm, 11-12 nap alatt kelnek ki. Egy fészekalja átlagosan 4-7 tojásból áll, melyen a tojó kotlik.

A hím eteti a nőstényt, amíg az tojásokat rak. Mindkét szülő eteti a fiókákat, amelyek a kikelés után 13-14 nappal elhagyják a fészket.

Az Európában fészkelődő populáció rendkívül nagy: 12-22 millió pár közé tehető.